Golgota Kistarcsa Tanítások

Már a kollektív népbölcsesség részének számít az a kis viccesnek szánt tábla, miszerint az első szabály, hogy a főnöknek mindig igaza van, a második pedig, hogy ha a főnöknek mégsem lenne igaza, akkor életbe lép az első szabály. A gyülekezetben is van vezetés, az viszont semmiképpen nem főnökösködés, és a hatalommal való visszaélés itt még nagyobb károkat okozhat, mint máshol. Szóval a témánk: mit tegyünk, ha visszaélést tapasztalunk a gyülekezeti vezetésben? Avagy hogyan válasszuk meg, hogy kit követünk?

Az ókori birodalmak híres uralkodói kényesen vigyáztak arra, hogy életükről csak a győztes csaták és dicső események maradjanak fenn az utókornak. Ezzel szemben a Biblia kendőzetlenül bemutatja a hithősök emberi gyengeségeit és hatalmas bukásait is. És természetesen nem véletlenül… 

Isten minden imát meghallgat? Bármiért imádkozhatok, vagy csak bizonyos témákért lehet?

A hét egyik híre az volt, hogy a StarTrek szereplőjeként ismert William Shatner 90 évével az eddigi legidősebb emberként néhány perces űrutazáson vett részt. A kilövést persze rengetegen követték, lenyűgözve attól az óriási erőtől, ami képes az űrig emelni egy óriás szerkezetet. Időnként érezheted magad úgy, hogy kb. ugyanilyen erőre lenne szükséged lelkileg is, hogy újra szárnyakat kapj. A soron következő fejezetben János apostol három ilyen rakétát is beizzít.

Meglehet, hogy soha nem volt a történelemben olyan pillanat, amikor több szó esett a szeretetről, mint manapság. De talán éppen ezért nehéz is kibogozni, hogy ki mit ért a szó alatt. Vajon mit jelent az, amit János apostol ír ebben a részben, hogy Isten a szeretet? És mi van, ha ez a feje tetejére állítja azt, amit eddig a szeretetről gondoltunk?

Talán hallottátok már a roppant elmés megfogalmazást, miszerint az elmélet és a gyarkolat között elméletileg nincs különbség, csak gyakorlatilag. A szeretet esetében azonban ez nem is lehetne igazabb. János apostol ebben a fejezetben arra bíztat minket, hogy ne csak filozofáljunk a szeretetről, hanem a gyakorlatban is éljük meg.

Jézus leghíresebb imája a "Miatyánk", amellyel tanította a tanítványokat imádkozni. Ezt az imát gyakran még a Jézusban nem hívők is ismerik, mert olyan mélyen bevésődött az európai kultúrtörténetbe. De vajon mit akart tanítani Jézus ezekkel a szavakkal a benne hívőknek?

Abban a kiváltságban volt részem, hogy a szüleim neveltek fel. Ezért csak elképzelni tudom, milyen öröm lehet egy árvának, amikor egy szerető család befogadja. És azt is, hogy milyen érzés lehet az a pillanat, amikor a család neve is hivatalosan a keresztneve elé kerül. Isten ezt teszi velünk: a nevére vesz minket. Ebben a bibliaórában mindössze 3 verset nézünk meg, mielőtt egy bemerítkezéssel ünnepeljük ezt az igazságot.

A keresztények saját bevallásuk szerint is furabogarak, hiszen egy olyan közegben, ahol azt értékelik, ha az ember két lábbal a földön áll, ők valójában fél lábbal egy másik világban élnek. De hogy jelenik meg ez a hétköznapi életünkben? Hogy tudjuk elkerülni akár a földhözragadtság, akár a világtól való teljes elszigetelődés végleteit?

Minden kapcsolatban - legyen az egy barátság, vagy akár egy házasság - előjöhetnek olyan dolgok, amelyek a felek közé állnak. Ha ezeket hosszú időn át sem sikerül megoldani, az a kapcsolat végét is jelentheti. Ebben a fejezetben János apostol arról tanít, hogy milyen dolgok állhatnak közénk és Isten közé, és hogy tudunk ezektől mielőbb megszabadulni.

Miért gyökerezik olyan mélyen bennünk, hogy szeretnénk mindig a legjobb arcunkat mutatni? Olyannyira, hogy még túl is tudjuk tolni, azt sem bánjuk, ha mások jobbnak látnak, mint amilyenek vagyunk? És hogy vegyük fel a harcot ezzel a jelenséggel önmagunkban, ami valójában elszigetelhet másoktól?

Tombol a nyár, a szabadságok és nyaralások időszaka, sokan várják a jól megérdemelt pihenést. De talán túl ritkán gondolunk bele, hogy a Biblia szerint a pihenés nem csak jó, hanem konkrétan szent dolog.

A Biblia talán egyik legismertebb története Dávid és Góliát küzdelme. A történetet hallva mindannyian szeretünk Dávid szerepébe helyezkedni és bátran megküzdünk Góliáttal, vagy éppen a saját óriásainkkal, félelmeinkkel, problémáinkkal. Azonban, ha valóban meg akarjuk érteni a lényeget, új szerepet kell osztani magunknak a történetben!

Lehetséges, hogy valaki őszintén kereszténynek vallja magát, és mégis gyenge jellemű? Ha Isten kegyelme végtelen, kell-e egyáltalán változnunk? És hogy láthatjuk meg a saját vakfoltjainkat? Ezekről a kérdésekről tanulhatunk Saul király történetéből.

Akár egy gyenge vicc is kezdődhetne így: egy király, egy pap és Isten beszélgetnek... A vicc azonban az, hogy a Bibliában ez a három szereplő valójában egy és ugyanaz: Jézus Krisztus. És ezt akár Sámuel első könyvéből is felfedezhetjük.

Az emberi mivoltunkból fakadóan sokszor elfáradunk és elcsüggedünk. Ezekben a helyzetekben tud igazán Isten beleszólni az életünkbe az Ő halk és szelíd hangján, amik aztán a legnagyobb bizonyságok lesznek az életünkben. Lehet nem mindig úgy ahogy mi gondoltuk, vagy nem mindig pont akkor, de ha Isten beleszól, tudjuk, hogy az a legjobb. 

János evangéliuma utolsó fejezetében nem azt látjuk, hogy a tanítványoknak kitisztult volna a kép a feltámadás után, hanem talán még jobban össze vannak zavarodva. Ezért jó néhányan vissza is mennek halászni. Jézus azonban megjelenik a parton, és újra elhívja őket, mert a kaland nem ért véget, hanem valójában csak most kezdődik.

A Biblia őszinteségét talán semmi nem illusztrálja jobban, mint ahogy leírja, hogy maguk a tanítványok sem számítottak Jézus feltámadására. Valakinek elég volt látnia az üres sírt, másnak személyes találkozásra volt szüksége, valakinek pedig a sebeket is meg kellett érintenie, hogy végre higgyen. Miután viszont hittek, mindannyian ugyanarra a meggyőződésre jutottak: azt hitték, hogy véget ért a történet, valójában azonban csak egy váratlan fordulat történt, ami mindent más megvilágításba helyez.

Jézus néhány fejezettel korábban kijelentette, hogy eljött az órája. Ebben a fejezetben a kereszten látjuk, ahol, miután szenvedett, azt mondta: "Elvégeztetett!" A hitünk alapja, ami aznap történt, ezért fontos, hogy újra és újra felnézzünk a keresztre.